|
A Szabirok
A sumérok Szubir-kinek (= szubir föld) nevezték Észak-Mezopotámia egy
részét, a Habúr folyótól keletre fekvő területet. E "szubir" név az
Asszír Birodalom idején szabir (Sabiresu) alakban tűnt fel. A Kr. e. III. és
II. évezredből származó akkád szövegekbe Subartuként fordul elő.
Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (913-959) örökítette meg a
magyarok régi sabartoi nevét (ez a szabart alak az akkád Subartu változathoz
áll a legközelebb, de ugyanúgy a szabir-szabar alapváltozatra megy vissza, mint
Szovárd vezérünk neve.). A szerencsétlen sorsú, kihalófélben lévő manysi
rokonaink ősi énekeiben tömegesen fordul elő a sober (vagy saber) névi, mint a
szabír nép emléke. A szabirok pedig nem mások, mint a fehér magyarok, a 7
törzsből álló "korai" honfoglalók, akik az arab hódítás miatt
menekültek el Iránból, akárcsak a többi, úgynevezett finnugor nép. (2)
A szabir név éppúgy a (gabona-)szem ősszavunkra
vezethető vissza, akárcsak a zab szavunk (vö. héber seben = szem, maga ).
Manysi énekekben együtt említik a Saber és Kerni nevezetű ősszülőket, sőt,
e neveket egyes ezüstfajtákra is használják! (4) A Saber és Kemi nevek a
Szem és Khám megfelelői. Az ezüst, mint a Hold féme a szabir águnkhoz
kötődik, hiszen a szabin törzseink matriarchális rendben éltek. (A
gabonaszem a női mag szimbóluma! A fehér jelző egyrészt utal az ezüst és a
Hold színére, másrészt a fényre, amely a legszorosabb kapcsolatban van a
szemmel, a látás szervével, és kifejezi az ellentétet a színek nyelvén a
hím-elvi, apajogú fekete magyarokkal.
Ráadásul a háráni (szabir) Lábán neve a héberben azt jelenti: fehér,
fényes (5), a lebana pedig =
Hold. Egyes zsidó forrásokban "a női magokat feketének vagy sötétnek minősítik,
szemben a fehérnek mondott férfimagokkal."
Árpád a fehér magyarok, azaz szabirok egyik
mitikus őse volt, neve éppen ezért
jelent gabonaszemecskét. És Árpád
város ezért volt éppen a szabir területen az
ókori Észak- Szíriában! A szabirok egyik
legősibb városa a Hold-kultuszáról is
híres Hárán (Harran, Carrhae) volt.
"Amikor Mahmun kalifa 830-ban elindult Bizánc
elfoglalására,
Mezopotámiában meglátogatta Carrhae (Harran)
lakosait, akik szabiroknak
nevezték magukat... Voltaképpen szíriai
pogányokról van szó, akik kifejezett
csillagkultusznak és mágiai rítusoknak
hódoltak. A szabirok ... elzarándokoltak
Egyiptomba, Agathodaimon és Hermész Triszmegisztosz
piramissírjaihoz..."
(7) Kákosy László írja: "Az arabokhoz az
iraki mandeusok és a harráni szábiusok
közvetítették a késő antik misztika és
mágia tanait. A szábiusok fő
prófétája
Hermész volt, de Aszklépiosz, Tat,
Zóroasztér, Homérosz és Orpheusz is
szerepelt irodalmukban. A szábius vallás részben
egyiptomi eredetű volt, ezt
bizonyítják a piramisokhoz és a gizai Szfinxhez
tett zarándokutak is. Gizában
fáklyás ünnepeket tartottak, imádkoztak a
Szfinxhez és áldozatokat mutattak
be." (8) Így válik érthetővé, hogy
miért szerepel úgynevezett "késő
avar" (szabir-fehér magyar) övvereten a lanton
játszó Orpheusz! (9) Tehát
még az arab hódítás után is
megmaradt szabir népünk egy része
Háránban; őket
kereste fel Kr. u. 830-ban Mahmun kalifa. Ők őrizték meg a
hermetikus iratokat
is. Az ősi kapcsolat az észak-mezopotámiai szabir
és az egyiptomi-kánaáni
magyar törzseink között évezredeken át
fennállt. Ennek az emléke maradt meg a
bibliai Ábrahám- és Jákob-mondakörben.
Hiszen Ábrám (Ábrahám) is
Hárántól
Egyiptomig vándorolt, és Jákób útja
is elvezetett Háránból Egyiptomba.
Ez azt jelenti, hogy szabir törzseinkben élt az egyiptomi
rokonság tudata,
ezért zarándokoltak el rendszeresen
Észak-Mezopotámiából Egyiptomba. A
Kézai
által megörökített eredetmondánk
második része Hunor és Magor (vagy: Kunor
és
Magor) nőrablásáról szól. (Az
említett latin [vagy inkább etruszk!]
eredetmondában
is szerepel a nőrablás - mégpedig éppen a
szabin-szabell [vö. szabir!] nők
elrablása.) Kézai azt írja, hogy Hunor és
Magor "a hatodik évben
kikalandoztak, s egy puszta helyen véletlenül Belár
fiainak férjeik nélkül
otthon maradt feleségeire és gyermekeire bukkantak. Kiket
is ... sebesen
vágtatva elragadtak." (10) Thuróczy bővebb
krónikájában Hunor és Magor
története így folytatódik: "A hatodik
évben azonban kijöttek, és
kóborlásuk közben zeneszót hallottak a
pusztaságban. Hogy felkutassák, tovább
mentek, és véletlenül rábukkantak Bereka
feleségeire és lányaira, akik
sátraikban tanyáztak férjük
nélkül, és éppen a kürt
ünnepét ünnepelték és
kartáncot lejtettek. Gyorsan rajtuk ütöttek és
a meótiszi mocsarak közé vitték
őket..." (11)
Ahogy a Belár név is Észak-Mezopotámiába vezet (ott
volt az ókorban egy Árbéla vagy Urbilum nevű város), ugyanúgy a Bereka is.
Ezzel kapcsolatban írta Gyarmath Jenő: "Először is tudnunk kell azt, hogy
a kürt ünnepe egy zsidó vallási ünnep. (Lev 23,23). Másodszor pedig azt,
hogy a Bereka név bibliai alakja: Beraka (2 Krón 20,26.)"12 Thuróczynál
Bereka férfinév, hiszen feleségei, leányai vannak. A bibliai ősanya,
Rebeka neve a Bereka egyik változatának tűnik. Rebeka éppúgy háráni volt,
mint Nakhor, Ábrám fivére. Nakhort joggal nevezhetjük a magyarok egyik
ősatyjának, neve is magyarul értelmezhető: Nakhor = Nagyúr. Rebeka a
Jákob- Ézsau (=
Izrael-Edom) ikerpár anyja volt, Nakhor
lánya.
Nakhor fia volt Lábán is, akinek a
neve talán a
magyar láb szóval is kapcsolatos, ugyanis
Jákob (=
boka!) neki szolgált! A
Bereka név talán a berek szavunkkal függhet
össze, ami eredetileg mocsaras
helyet jelölt. Volt egy ősi Abraamberke nevű magyar
település a
Csepel-szigeten. És a Hunor-Magor ikerpár is mocsaras
helyre ragadja el
eredetmondánkban Bereka lányait és
feleségeit. A Hárán városnév Carrhae
változata erősen hasonlít a mi ősi Kér
törzsnevünkre. Ráadásul Nakhor fia volt
Keszed (Móz. I. 22, 22.), akinek jellegzetes magyar
képzésű nevében (-d
kicsinyítő képző, mint az Árpád- ban)
felismerhetjük a Keszi törzsnevünket, ami
a székely hagyományban egy székely nem
neveként Kézd alakban maradt meg.
Szintén magyar (pontosabban: szabir) törzsnév a
Kürt-gyarmat, amelynek kürt
eleme jelentheti az ősi hangszert is, bár más
értelmezés a kurd népnevet látja
benne. (A kurdok az egykori szabir terület mai lakói.) A
kürt nevéből ítélve a
kör ívéhez hasonló alakú hangszer
kellett legyen (körkürt). Háránban
Hold-kultusz volt, amely átkerült Izraelbe. Ennek az
emléke lehetett az Újhold
megünneplése (az Újhold neve - hódes - a
héberbe a magyarból került át!),
melynek során a rendes napi áldozatok
számát megnövelték többek közt 7
egyéves
báránnyal. A (hó) nap kezdetét ezüst
kürtök megfújásával jelezték.
(13) A
kürtök fúvása papi funkció volt.
A kürt a magyar nép legősibb eszközei (hangszerei)
közé tartozik. (14) (Lásd
például a Lehel kürtjét és a
hozzá fűződő mondát!) őseinknél a kürt
méltóságjelvény is volt. Érdekes,
hogy a héber sófár szó egyszerre jelent
kürtöt és szarvat. Az ünnepi év
kezdetét (Tisri hónap 10.) a kosszarvból
készült kürtök megfúvása jelezte.
A héber népnév pedig, amelynek egyik alakja a habiru volt, visszavezethető
egyrészt az észak-mezopotámiai magyar eredetű Habúr folyónévre is. Viszont a
habiru (v. "chabiru") elnevezés az sz-h hangzóváltozás miatt
származhat a szabir népnévből is. A héber nevet a zsidókra alkalmazni helytelen
tehát.
Kánaán lett a találkozási helye az
Egyiptomból kivándorló fekete magyaroknak
és
az Észak-Mezopotámiából betelepülő
szabiroknak (chabiruk = héberek = fehér magyarok.)
A hím- és nőelvi, az anyajogú és
apajogú törzseink mindenhol követték
egymást,
egymás melletti területeken, országokban vagy
ország-részeken éltek. Így volt
ez nemcsak Kánaánban, de Kis-Ázsia és
Szíria találkozásánál is, majd
később
Iránban (Média és
Várkony-Tabarisztán), és végül e
Kárpátok-közti
Magyarországon. Izrael királyság
területén is megvan a nyoma a hímelvi,
patriarchális fekete magyarok (Manasse, Makhir) mellett a
fehér magyar
szabiroknak is. Így például Izrael egyik
(utolsó) fővárosa Szamaria (Someron)
volt, de volt például Sámir nevű
település és Szamur-síkság, valamennyi
Efraim
területén. A fehér magyar (szabir) terület
Efraimban volt tehát. Később, Jézus
korában Szamária tartomány is Efraim egykori
területén, Galilea és Júdea között
helyezkedett el
A vérszerzodés 8 (!) törzsébol
négyet a szabirok adtak. A Megyer, a Tarján, a
Gyarmat és a Jeno a szabir törzsek.Konstantinos meg is jegyzi, hogy a
magyarok azt mondják magukról, hogy oket korábban nem így hívták, de ezzel
senki sem törodik.
|
