Másik Magyarország: Kummagyaria
Kummagyaria névvel illették a régi
utazók, pápai bullák,
történetírók,
földrajztudósok a Kuma folyó két
oldalán elterülő egykori országot. A
kaukázusi
népek között még nemrég is élő
hagyomány volt, hogy a Kaukázus hatalmas
hegycsúcsainak
északi lankáitól egészen a Manicsj
folyóig terjedő területet, melyet a Kuma
szel keresztül, sok száz éven át magyar,
illetve velük rokon törzsek
népesítettek be.
Első írásos emlék erről az országról
Chorenei Mózesnek, az �Örmény
Herodotosznak�
Arménia Földrajza című átfodó
művében olvasható, amely mintegy 1500 éve
látott
napvilágot. Ebben a tudós felsorolja a hazája
szomszédságában található
népeket, köztük a Kaukázustól
északra lakó Kum-(Hun?) vagy Kuma-magyarokat.
Később 1245-ben ugyanezen névvel illeti Piano/Plano da Caprio pápai követ is
ezt a népet. Több pápai bulla (IV.Ince-1253., IV. Sándor-1258.,
IV.Miklós-1288.,1291.)emlékezik meg Kummagyariáról - Cummageria - Hungaria
Vaetus néven. XXII.János pápa bullája Gyeretyánnak/Jeretánynak szól, aki ekkor
(1330) fejedelem volt.(Lásd alább.)Egykori ott-éltünkről még ma is számos
régészeti lelet, helynév tanúskodik, mint pl. az egykori főváros közelében levő
Burgun Mazsari. Fejedelmi városukat a Kuma partján épült Magyart/Mazsart az
arab utazó és földrajztudós Abu-l'-fida 1321.-ben említi, de később , romjaiban
is több utazó látja, s tanusítja, hogy az a magyarok városa volt.
Andrzej Taranowsky, II.Zsigmond Ákos diplomatája
így ír 1569-ben,
Konstantinápolyból Asztrahány felé utazva:
�...Október 7-én a magyar sírhalmok
közelében vertünk éjszakai tábort. Itt
még ma is sok téglafal található, a
pogány magyarok templomainak romjai.�. �...a
Sasik-Dzigirlik nevű folyó mellett
érnek véget a magyar mezőségek.
Átvonulásunk során monden nap láttunk
falakat,
az egykori magyar templomok romjait.A magyar mezőség
sírhalmai gazdagok régi
emlékekben, hatalmas kövekből épített
falakban, melyeket a moha teljesen
benőtt. E vidék utólsó lakói
keresztények voltak, valószínüleg
cserkeszek.�
(Tardy Lajos:Régi hírünk a világban ;
Gondolat, Bp. 1979.) . De la Motraye 1712-ben készített
feljegyzéseket; a helyi tatár lakosságtól hallottakra támaszkodva Mazsar várost
eredei magyar településnek tartja.(Tardy L. id. műve)
Kummagyaria kialakulása
Az Uralon túli sztyeppevidéket a Kazár Birodalom
idején a bolgár-török/türk
népek lakták be. Köztük az Ujgur Birodalom
kötelékeibe tartozó besenyők nyolc
törzse. A belső viszályoktól gyengülő
kazárokat állandóan háborgatták,
mígnem a
besenyőktől keletre lakó úzok egy lendületes
támadása után a besenyők is
nyugatabbra kényszerültek. A Jergenyi-dombok
irányába indított besenyő támadás
hatására a magyar törzsek és
szövetségeseik egy része nyugatra települt, a
másik része pedig a Manicsj védő
mocsárövezetétől délre. A
népesség jó része felhúzódott
a Kaukázus vidékére, nyári legelőikre; kis
részük áttelepült a hegyen a
perzsákhoz.(Őket nevezi Bíborbanszületett Konstantin
�szabartoi aszfaloi� néven
hős szavárdoknak/szabiroknak).
A kettészakadt magyarság Pannóniaba
költözött része a kereszténység
felvételéig
még követek útján kapcsolatban állt a
Kuma-vidékiekkel, de a XII.-XIII:
szd.-ban már csak annyi maradt fenn hagyományként,
hogy vannak keleten maradt
testvéreink.
Az idők csendesültével a kumai törzsek is
visszahúzódtak a hegyekből a folyómenti
szállásterületekre, ahol lényegében
háborítatlanul élhették
életüket. Itt írta
le őket Gardizi(1050-ben), és Al Bakri(megh.:1094.) is. Eszerint
a XI. szd.-ban
a kaukázusi magyarság a Don, Volga, Kubán, illetve
a Káspi-tó és a Kaukázus
által határolt területen élt.
Határvidéküket gyepürendszer védte.
Szomszédaik
délről az alánok, s a bérceken túl az
abkázok. Gardizi szerint a hadsereg két
tömény lovas (20000 fő). A nép maga kb. 250000 főt
tett ki. Nagyjából mint a
honfoglaló Árpád népe. A főkirály a
kündü/kende, a katonai parancsokat a gyula
adta ki. Sok szláv/orosz foglyot ejtettek akiket Kercsben
drága kelmékre
cseréltek.
Klaproth szerint fejlett öntözéses
földművelést is folytattak, melynek egy
része még az ő korában is működött
Kavkaszktól K-re. Vallásuk Gardizi szerint
Jézus-hitű és tűzimádó/aveszta; Al Bakri
szerint bálványimádók. Szép
számmal
kerültek elő un. �Kamennaja Baba� szobrok is, melyek
nagyon hasonlítanak a
Duna-Tisza közen, illetve a Kassa melletti Keveházan, stb.
előkerült szobrocskákhoz.
Mindkét arab forrás szerint a magyarok délcegek,
erősek, ruházatuk pompázatos,
lovaik kitartóak. Megjelenésük tiszteletet
parancsoló, de barátságos. Az egész
nép tekintélyes, szorgalmas és gazdag. Gardizi
leírja még, hogy a vőlegény
váltságot fizet a lány szüleinek melyet
szertartásosan adnak át a falu előtt.
A mongolok fennhatóságában
A nyugalmas három évszázadot követően Derbent
falai előtt megjelentek a
tatár/mongol hadak. 1222 tavaszán Sirvánban Csepe
Nujan és Szubutaj Behadir
vezetőket kért Derbentig. A tíz vezetőből egyet
Szubutáj rögtön lefejeztetett,
hogy lássa a többi, mi lesz a sorsuk, ha tőrbe
csalják a tatár hadakat. Ők
mégis egy szűk szurdokon át vezették őket, ahol a
jász/alán, cserkesz, kun,
abház és kummagyar csapatok
nyílzáporába kerültek. Óriási
veszteségek árán
tudott a tatár sereg kimenekülni csak, s a
veszteségeket pótlandó Kötöny kun
fejedelem fiait (Juri és Daniel) ügyes fortéllyal
rávetták, hogy - mint
testvérnép - pártoljanak át
hozzájuk. (Mindketten életükkel fizettek
érte.) A
tatárok most már maguk előtt hajtották a kunok
seregét a Kaukázus előterében a
kun sáncokig, amit elfoglaltattak velük.
Kötöny a maradék népével
Magyarországra menekült. Valószínüleg a
Kuma-menti
magyarok ekkor már adófizetői lettek a tatároknak.
A Kalka-menti ütközet után a
tatárok meghátráltak, de nyomasztó
emlékük megmaradt. 1234-ben Dzsingisz
meghalt, s fia, Ogotáj/Ögödej lett az új
nagykán. A kínai �Jüan-csao-pi-si� c-ű
történeti munkában fennmaradt híres parancsa,
mellyel világraszóló hadjáratát
elindította:
�A Császár ezután megparancsolta
Szubutáj vezérnek, hogy hódítson meg
tizenegy
nemzetséget, éspedig a kanglikat, a kunokat, az oguzokat,
az oroszokat, a
magyarokat, az alánokat, a jászokat, a cserkeszeket, a
cseremiszekek, a
bolgárokat, és az alemánokat; keljen át az
Ural és a Volga folyókon, és
vonuljon egyenesen Vladimir és Cserdin városok
ellen.�
Ekkor kényszerűltek �szövetségre� az
Ural-vidéki (baskír) magyarok is a támadók
hadába.
Szubutáj tehát 1236-ban négy részre osztotta hatalmas seregét, melyek közül
minket most a déli érdekel. Délről kerülve a Káspi-tavat Derbentnél törtek
északnak csakúgy, mint 1222-ben. A hódoltatás gyorsan, viszonylag kis áldozatok
árán ment végbe ismét a Kaukázusi népeknél.
1242-ben meghalt Ogotáj, s a hazasiető Batu elkésett. A Volgánál érte a hír,
hogy a választás másra esett. Azzal kárpótolta magát, hogy a Mongol Birodalom
nyugati részét hatalma alatt tartva új államot szervezett magának: létrejött a
kipcsaki(kunos) Arany Horda. A meghódított népeket nem zaklatták ok nélkül,
csak az adót hajtották be rajtuk. A Batu utód Üzbeg kán hatalma a nagykánéval
vetekedett.
Gyeretyán fejedelem
A sztyeppelakó népeknél a kündü/kende
állt a törzsek élén mint fejedelem, de a
politikai, hadászati kérdésekben a gyula
döntött. A közös ellénséggel szembeni
egységes fellépés hatására jött
létre a vezérőfejedelemi, egyfejedelmi tisztség
igénye. Hogy a Kuma-menti magyaroknál ez mikor
történt meg, nem tudjuk, de
1329-ben már bizonyosan így volt, mert XXII.János
bullájában már így szerepel.
Gyeretyán /Jeretány (jelentése: fényes, dicsőséges, tündöklő)szerette volna, ha
fővárosában Magyarban is katolikus püspökség lenne, mint Asztrahányban,
Sybaban, vagy Arménia, Georgia, illetve a Krim több városában.
IV.Ince egy 1245.-ben írt bullája szerint a
hittérítők már a Perzsa-öböl
mellett, a Gangesz vidékén, Szíriában, a
kaukázusi Ibériában, Georgiában, a
Terek-menti alánoknál, a kazárok között,
a Krim-i gótoknál, a cserkeszeknél,
Indiában, Moszulban, a ruténoknál,
oláhoknál Szerbiaban és a dalmát
vidéken
egyaránt tevékenykedtek.
Az 1300-as évek elején - a korabeli ferences zárdajegyzékek szerint -
Kummagyariában két helyütt volt már kolostoruk: Magyarban kettő, s a
Nagy-Szilindzsik forrásvidékén, az Elbursz/Ajbars tövében egy. Ez utóbbi neve
is fennmaradt: Ügyek (magyarul:szentes). Romjait Klaproth írta le, s megjegyzi,
hogy a környékbeli cserkeszek Mazsar Unneh-nek nevezik. Ettől ÉK-re találja meg
egy másik ferences kolostor romjait, amit a lakosság �Kliszi�-nek nevez. Ezek
az építmények a korabeli nyugati építészeti stílusban készültek.
Gyeretyán látva a katolikus hit terjedését,
elhatározta, csatlakozni kíván a
keresztény világhoz. Megkeresésére XXII.
János, a hetvenes éveiben járó
avignoni pápa egy 1329. októbet 3-án datált
bullát írt Gyeretyánnak. Ekkortájt
szentelt püspökké hat dominikánus szerzetest, s
közülük egy, Mancasole Tamás,
Szamarkand új püspöke vitte a bullát
Magyarba,és a püspökség
létrehozásának
feltételeit megteremtette.
Tamás püspök 1230. áprilisában hagyta el
Avignont száz forinttal a zsebében.
Hajóval ment Szoldajaba, a Krim déli
kikötőjébe, onnan a kaffai vikárius
segítségével júliusban ért Magyarba.
A sikeres előkészítést követően
nemsokára
meg is érkezett az első katolikus püspök, aki Taddeus
ferences testvér volt.
Nézzük most, mit is írt a pápa Tamás
által küldött bullában, Raynaldus
közlése
alapján.
A levél (A) része egy rövid
összefoglalás az olvasó számára
arról, hogy miről
is szól maga a bulla(B).
(A) � Beszámoltak(ti. a pápának) az
ázsiai magyarok, a malkaiták,és alánok
szilárd vallásosságának nagy
dicsőségéről. Ezek - bár istentelen,
babonás
tévelygések hálójába kerített
népek veszik körül őket, - mégis
megőrizték hitük
szeplőtelen tisztaságát. Tekintély dolgában
kitűnik közöttük Jeretány, a magyar
királyi vér ivadéka. Minthogy ő kitartóan
katolikus előljárót kért az Apostoli
Széktől, a pápa elküldötte a semiscanti
püspököt hozzájuk, hogy erősítse
bennük
a hitet, mellékelt levélben pedig a vallásos
férfiakat kegyes
figyelmeztetésének megfogadására
intette.�
(B) �Kedvelt gyermekeinknek, Jeretánynak és minden
keresztény magyarnak,
malkaitának és alánnak üdvözlet!Igen
nagy és természetes örömet okozott nekünk
az, hogy a Legfelségesebb Égi Magvető, aki mindenkit,
akit csak
könyörületességének
megismerésére kiválaszt, mindig kegyelmeihez
hív és
ösztönöz s Egyszülöttjének az
egész világra kiterjedő, szóval ki nem fejezhető
szeretetével minden egyes keresztény családot
folyamatosan elhalmoz, titeket,
kiket meghintett az igaz hit, az evangéliumi
tanítás és az apostoli egyház
világosságával a keleti
világrészeken azok között, akik még nem
fogadták el a
kereszténység kegyelmét
összegyűjt(ti.:magához). Ezen felül
mérhetetlenül nagy
örömet szerez nekünk az a tudat, hogy Te Jeretány
fiúnk, Magyarország katolikus
fejedelmeinek leszármazottja vagy és hogy te és
más keresztények, akik az
említett világrészen tartózkodtok, telve
vagytok a hit igazságával és szent
tüzével s vágyódtok, hogy katolikus
tanítótok legyen, aki üdvös szavakkal a
katolikus hitben kioktasson benneteket!
Kelt Avignonban, a XIV. év okt. 3-án.�
Kummagyaria pusztulása
1369-ben, 33 évesen a sánta Timur Lenk/Tamerlán Szamarkand emírjévé kiáltatta
ki magát. Mintegy tíz év erőgyűjtése után hatalmas seregével meghódítja
Khorasszant(1380), majd az ekkorra már kisebb királyságokra szétesett Perzsiat
győzte le a következő hat évben. Az ellenszegülő Iszpahánban 70.000 fejből
építtet piramist. 1394-ben elfoglalta Bagdadot, 1398-ban India következett, s
Delhit kirabolva 100.000 foglyot öletett halomra. 1400-ban Szíriát törte meg,
majd 1402.július 2-án az ankarai ütközetben Bajazid szultánt győzi le. Ezzel
alig kiheverhető csapást mért az Oszmán-török birodalomra. 1405-ben Kína ellen
készül, amikor február 17-én Otrarban meghalt.
Nos, ennek a Timurnak az az időszaka érdekes nekünk, mikor 1387 és 1396 között
Toktamissal az Arany Horda kánjával hadakozik.
Toktamist Timur barátsága erősítette meg hatalmában. 1382-ben Oroszországra
támadt, s Moszkvát 1387 augusztus 26-án porig égeti. Ezután elbizakodottságában
Timur ellen fordul, s megtámadja Azerbajdzsánt. Timur Derbentig üldözi, s a
békét kérő Toktamisnak megbocsájt.
Még két sikertelen hadjárata volt Toktamisnak Timur ellen, míg a negyedik romba
döntötte az egész Kaukázus-vidéket is.
1395 februárjában a Bagdad-közeli Szamarraban gyűjti
össze Timur a seregét s
megindulnak északnak. A kisebb csapattest a Kaukázus
gerincét biztosítja, míg a
nagyobb rész a derbenti Vaskaput lerombolva kanyarodik a
Kuma-síkra, s egyesül
a másik seregtesttel. Megtudja, hogy Toktamis serege a
Kalka-Terek összefolyásánál
szekértáborba vonult. Éjszakai menetből
április 15-én hajnalban támadt Timur. A
készületlen tábort gyorsan
szétforgácsolták, s a K-ÉK-É
irányba menekülő
Toktamist a volgai Szamaraig üldözik. Ekkor tudja meg, hogy
Barkjarok, Toktamis
fővezére a Don felső folyásánál gyűjti
össze a szétszórt sereget. Toktamist
otthagyva siet a Donhoz, de Barkjarok már bevette magát
Moszkvába. (Barkjarok
teljes családja Timur kezére került, de ő
sértetlenül visszaengedi őket.)
Augusztus 26-án támadás nélkül vonul
vissza Moszkva alól. Délnek fordul, s a
cserkeszek földjét dúlja fel, majd
elhatározza, hogy a telet a kumai magyarok
földjén tölti. Omár Tabán nevű
alvezére azonban Mahmudi magyari
népbíró(kalanter) tudósításai
alapján olyan híreket hagy hátra
számára a
magyari nép viselkedésével kapcsolatosan, hogy
előbbi szándékától elállva
parancsot ad Magyar/Mazsar földig való
lerombolására.
Ez a parancs 1396 januárjának első napjaiban hangzott el...
A rendkívül hideg tél ellenére csapatai hasig
érő hóban vonultak ezután Asztrahány
ellen.
Mindeddig két, nagyjából hasonló
területű és lélekszámú
Magyarország létezett.
Emlékezete
Hatvani Turkoly Sámuel (1724) szikszói rokonaihoz írt leveléből: "A
Magyarok Királlya pedig lakott Kuma folyóvíz mellett, mellynek Palotái jóllehet
rogosak (romosak - svaszon), de még ma is fennállnak és azon falu helyét itt
valló (itt lakó, ide való - svaszon) Pogány nyelven hívják Magyarnak."
Graber szerint, aki a helyszínen kutatott (1726-27): "Magyar lakosai a
cserkesz hegyekbe menekültek..."
Gmelin (1772): "...az ingus nép tartja magát a magyarbeliek
utódjának."
Szentkatolnai Bálint Gábor 1895-ben a Zichi-féle Kaukázus-expedíció nyelvésze :
" Az abkázok és az osszétek (alánok) hagyományaiban egyaránt él a tudat,
hogy ők egykor Magyarban laktak. Nem kehetetlen, hogy néhány kummagyar
nemzetség ezekhez a szomszédnépekhez menekült, és így maradhatott fenn köztük
az említett hagyomány."
Klaproth Gyula 1808-ban járt az oszétok lakta
hegyvidéken. Jegyzetéből: "A
nép legbátrabbjait választották meg
védelmező vezérükül és
bírókul, s ezek
minden írott törvény nélkül
igazgatták, vezették, kormányozták a
népet. Amikor
azonban megjelent és behatolt völgyeikbe a két Badil
testvér, akik egyébként
Madzsar kánjainak fiai voltak, a bírók eltűntek."
Besse János ugyanekkor: "A törzs előkelői úgy
nyilatkoztak előtte, hogy a
balkhár nép főnöke, a nemrég elhúnyt
Abdullah kán valóságos ivadéka az
elköltözött nagy magyar népnek. Abdullah
kánnak két fia maradt, Bessát és
Bredelát..."
|
