Menü

Mitikus történelem

Írások

Videók

Kapcsolat

BannerCsere2004 - 1:1

Imrédy belpolitikája. Prohászka Ottokár.  Horthy Miklós.

 

Imrédy belpolitikája (1938)              Az Imrédy-kormány belpolitikája A kiváló pénzügyi szakember, Imrédy Béla részben azért lett a református Darányi utódja a miniszterelnöki székben 1938. május közepén, mert Horthy is úgy gondolta, hogy nem lenne jó, ha az eucharisztikus világkongresszuson az államfo és miniszterelnöke egyaránt az "eretnekek" közé tartozna. Az is ismert volt, hogy a katolikus Imrédy lelkes híve XI. Pius keresztény szociális programjának, a katolikus hivatásrendi társadalom megteremtésének. Imrédy alakja "Imrédy Béla személyében egy aszketikus megjelenésu, magasan képzett, kiváló pénzügyi szakember jelent meg a magyar politikai élet csúcsán. A "bankfiú" azonban politikai tekintetben sokkal kevésbé volt menedzser alkat, mint amennyire egy fanatikus akarnokhoz hasonlított. A kor más nagy akarno-kaitól eltéroen nem rendelkezett viszont finom helyzetelemzo képességekkel, és nélkülözte azok nagy taktikai, manipulativ ösztönét is. Egyes feldolgozások azt sugallják, hogy szeptember elején Imrédy életében és politikai karrierjében, néhány hónappal tisztes és megbízható kormányelnöki bemutatkozását követoen, gyökeres fordulat állt be. E feltételezett töréshez azon-ban kérdojelek társulnak. Kérdéses egyrészt a váltás mélysége, vagy másként szól-va a kontinuitás és a változás egymáshoz való viszonya, és kérdéses az utóbbi idopontja. Valószínusíteni lehet, hogy a belpolitikai fordulat nem volt drasztikus, az pedig csaknem biztos, hogy arra nem szeptemberben, hanem majd csak a müncheni konferencia után, október-november folyamán került sor. Külpolitikai szempontbál viszont augusztus végén és szeptemberben a magyar lépéseket bi-zonytalanság és kapkodás jellemezte, míg a váltás e téren is csak október-november folyamán következett be. A külpolitika átértékelésének ezzel párhuza-mosan kétségkívül voltak belpolitikai következményei, de Imrédy meggyozodésé-nek ennél mélyebb és állandóbb gyökerei is voltak. Úgy tunik, hogy akik Imrédy Bélának a nemzetközi pénzügyi körökkel fenn-tartott kapcsolataiból általános következtetéseket vontak le az általa követendo anglofil politikára nézve, amibol következett volna az alkotmányosság fokozott tisztelete is, minden jel szerint ab ovo tévedésben éltek. Mint láttuk, Imrédy anti-szemita velleitása már 1937-ben materializálódott, amennyiben e politika egyik kezdeményezoeként és kidolgozójaként lépett fel. Miniszterelnöki tevékenységét 1938. május és szeptember között egyfelol a szociális törvényhozás Folytatása, másfelol a rend megszilárdítására irányuló korlátozó törvények, intézkedések hozatala, és végül a nyilas randalírozás megfékezése jellemezte, és az egész ido-szakaszra rányomta bélyegét a Budapesten megtartott 34. Nemzetközi eucharisz-tikus Kongresszus és a Szent István-év, amelynek fo ünnepségeire augusztusban került sor." (Ormos, 1998.) Viszonya a szélsojobbhoz A legfontosabb azonban az volt, hogy Imrédy határozottabban lépjen fel a nyilasokkal szemben és ragaszkodjon az alkotmányos parlamentáris kormányzathoz. A miniszterelnök nem is késlekedett. Ismét letartóztatták, és most már háromévi fegyházra ítélték Szálasít. Az 1938. május 29-i kormányrendelet a közalkalmazottaknak megtiltotta, hogy akár a nyilas, akár a szociáldemokrata párt tagjai legyenek. Az is kétségtelen azonban, hogy Imrédy egy évet sem kitevo miniszterelnöki muködése alatt számos olyan törvényt alkottak meg, amelyek mind a kormányzati rendszert, mind a szociális jogokat alaposan átalakították. Május végén az országgyulés elfogadta az elso zsidótörvényt. Az 1938:XV. tc. "a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról" kimondta, hogy zsidó az, aki izraelita vallású, és 1919. augusztus 1. után keresztelkedett ki. Szakított az állampolgári egyenloség elvével és az értelmiségi, szabadfoglalkozású pályákon korlátozta a zsidók jogait: a sajtó-, ügyvédi, mérnöki és orvosi kamara tagjainak, valamint az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20 százaléka lehetett zsidó. A kormány szinte másnap hozzálátott a második zsidótörvény kidolgozásához. Még Darányi vitte keresztül az új választójogi törvényt, amelyet az Imrédy-kormány elso napjaiban hirdettek ki. Az 1938:XIX. tc. igencsak bonyolult szisztémát jelentett, de a lényeg az volt, hogy ismét általánosan titkossá tette a választást. A lajstromos és egyéni választás kombinációjával elnyerheto mandátumok - a szisztémából adódóan - a többségi pártok pozícióját erosítették. Tovább emelték a muveltségi és a vagyoni cenzust, amivel a választópolgárok megbízhatóságát akarták garantálni. Az új törvény következtében a korábbihoz képest mintegy 300 000 fovel csökkent a választópolgárok száma. A szélsojobboldal nyíltan meghirdetett célját, a hatalomátvételt a kormányzat több törvényi intézkedéssel igyekezett akadályozni. Ezek lehetové tették számos egyesület feloszlatását, újságok, folyóiratok betiltását, gyulések, szervezkedések megakadályozását.Imrédy keresztény szociális meggyozodésébol fakadóan nemcsak hatékonyan támogatta az ilyen mentalitású társadalmi mozgalmakat (mint pl. a KALOT, EMSZO és Hivatásszervezet), hanem a törvényhozásban is a szociális gondolat jegyében születtek olyan jogszabályok, amelyek végrehajtásuk esetén kelloen kifoghatták a szelet a nyilas demagógia vitorláiból. Kétségtelen, hogy a szociálpolitikai törekvések találkozva a nemzeti sérelem elso orvoslásával - a felvidéki revízióval - a lakosság hatalom iránti bizalmát erosít(het)ték. A különbözo szociális törvények nyomán 1938-ban bevezették az iparban, kereskedelemben és a bányászatban-kohászatban dolgozók családi pótlékát, gyermekenként 14 éves korig havi öt pengot, amit a munkáltató fizetett. Javult a közszolgálati alkalmazottak fizetése és a nyugdíjak értéke. A gazdasági konjunktúra nagyrészt megszüntette a munkanélküliséget, a keresetek vásárlóértéke emelkedett. Kísérlet a diktatúrára A diplomáciai sikerek és a látványos német törekvések hatására Imrédy indíttatva érezte magát, hogy változtasson addigi politikáján, és megkísérelje a diktatórikus kormányzást. 1938 szeptember elején Kaposvárott mondott beszédében hirdette meg az új "csodás forradalmat", a diktatúra irányába tett fordulatot. Megígérte a földkérdés megoldását, a telepítés felgyorsítását, amivel a parasztságot akarta megnyerni. A munkásság helyzetének javítását az olasz mintára szervezendo munkakamarák felállításával látta lehetségesnek. Nemcsak megígérte az elso zsidótörvény szigorú végrehajtását, hanem bejelentette az ennél messzebb meno új zsidótörvény kidolgozását is. Míg elodei, elsosorban Gömbös "csak" reformokról beszéltek, addig Imrédy már Mussolini és Hitler példájára "forradalmat" emlegetett. A radikális változások azonban csak antiparlamentáris úton voltak lehetségesek. Ilyen széles köru felhatalmazási törvényt azonban a parlament nem támogatott, mert ott még mindig a konzervatív elemek voltak többségben. Imrédy fordulata így végül is a hatalomgyakorlás addig jól muködo struktúráját: a kormányzó-a kormány-a parlament összhangját veszélyeztette. Csak ez teszi érthetové, hogy az elso bécsi döntés sikerét élvezo miniszterelnököt - a rendszer történetében egyedülálló módon - a parlament megbuktatta. A kormányon belül sem talált osztatlan támogatásra Imrédy "forradalma", a politikai pártok között pedig ismét aktivizálódott az alkotmányvédo front a szociáldemokratáktól a legitimistákig bezárólag. Ám a kormányt csak úgy lehetett megbuktatni, ha maga a kormánypárt vagy annak egy része az ellenzék mellé áll. 1938 november végén ez történt: 62 képviselo kilépett a kormánypártból, és az ellenzékkel összefogva, 115:94 arányban leszavazták Imrédy javaslatát a házszabály módosításáról. Ez maga volt a szenzáció: parlamentáris úton megbukott a miniszterelnök! Az alkotmányos szabályok értelmében Imrédy azonnal benyújtotta lemondását a kormányzónak. Ekkor derült ki azonban, hogy a parlamentarizmus így mégsem muködik. Horthy és tanácsadói úgy látták, hogy az Imrédyvel szemben létrejött "koalíció" hatalomra engedése éppúgy kikezdené a rendszert, mint a diktatúra. Így azután hiába volt a kormánypártiak lázadása, Horthy nem fogadta el Imrédy lemondását, hanem ismét kinevezte miniszterelnöknek. A helyzet ezzel azonban nem oldódott meg, hiszen parlamenti kisebbséggel a háta mögött sokáig nem maradhatott a helyén a kormány. Eközben pedig tovább folytatódott a közélet jobbratolódása, amelyet tovább erosített a Volksbund szabad muködésének külpolitikai okokból kényszeru engedélyezése. A másik lépés pedig a hatalmon levok közötti feszültségeket élezte ki. Imrédy még miniszterelnökként, 1939. január elején a Vigadóban új pártot, pontosabban mozgalmat indított útjára: a Magyar Élet Mozgalmat, amelynek jelvénye a csodaszarvas, emblémája a halálfej, jelszava az "osi magyar földön új magyar élet" volt. A szakirodalomban "úri fasiszta"-ként jellemzett Imrédy-féle mozgalom már nemcsak szándékaiban, hanem attribútumaival is nyíltan a fasiszta típusú diktatúrát jelenítette meg, sajátos "magyar" színezettel. A parancsuralom megteremtésében Imrédy a szalonképes szélsojobboldali csoportokat akarta összefogni, mintegy versenyre kelve a nyilasokkal. Bukása A nácik sikereitol és önmaga hangjától megrészegült Imrédytol a kormányzó mielobb szabadulni kívánt. Ebben a szándékában a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék egyaránt támogatta. Végül is a sokat tapasztalt Bethlen gróf közremuködésével "oldódott meg" a miniszterelnök menesztése. Az Imrédy zsidó származását bizonyító, hiteles okmányokat a liberális Rassay Károly és a legitimista gróf Sigray Antal ásatták elo és juttatták el Bethlenhez. Az egyik dédszülo zsidó voltát bizonyító anyakönyvi kivonatot Bethlen azonnal a kormányzóhoz vitte: így készen állt a németek által nem kifogásolható "kello ok" Imrédy menesztésére. A saját csapdájába esett miniszterelnöknek immár végleg távoznia kellett. Az Imrédy-kormány belpolitikája A kiváló pénzügyi szakember, Imrédy Béla részben azért lett a református Darányi utódja a miniszterelnöki székben 1938. május közepén, mert Horthy is úgy gondolta, hogy nem lenne jó, ha az eucharisztikus világkongresszuson az államfo és miniszterelnöke egyaránt az "eretnekek" közé tartozna. Az is ismert volt, hogy a katolikus Imrédy lelkes híve XI. Pius keresztény szociális programjának, a katolikus hivatásrendi társadalom megteremtésének. Imrédy alakja "Imrédy Béla személyében egy aszketikus megjelenésu, magasan képzett, kiváló pénzügyi szakember jelent meg a magyar politikai élet csúcsán. A "bankfiú" azonban politikai tekintetben sokkal kevésbé volt menedzser alkat, mint amennyire egy fanatikus akarnokhoz hasonlított. A kor más nagy akarno-kaitól eltéroen nem rendelkezett viszont finom helyzetelemzo képességekkel, és nélkülözte azok nagy taktikai, manipulativ ösztönét is. Egyes feldolgozások azt sugallják, hogy szeptember elején Imrédy életében és politikai karrierjében, néhány hónappal tisztes és megbízható kormányelnöki bemutatkozását követoen, gyökeres fordulat állt be. E feltételezett töréshez azon-ban kérdojelek társulnak. Kérdéses egyrészt a váltás mélysége, vagy másként szól-va a kontinuitás és a változás egymáshoz való viszonya, és kérdéses az utóbbi idopontja. Valószínusíteni lehet, hogy a belpolitikai fordulat nem volt drasztikus, az pedig csaknem biztos, hogy arra nem szeptemberben, hanem majd csak a müncheni konferencia után, október-november folyamán került sor. Külpolitikai szempontbál viszont augusztus végén és szeptemberben a magyar lépéseket bi-zonytalanság és kapkodás jellemezte, míg a váltás e téren is csak október-november folyamán következett be. A külpolitika átértékelésének ezzel párhuza-mosan kétségkívül voltak belpolitikai következményei, de Imrédy meggyozodésé-nek ennél mélyebb és állandóbb gyökerei is voltak. Úgy tunik, hogy akik Imrédy Bélának a nemzetközi pénzügyi körökkel fenn-tartott kapcsolataiból általános következtetéseket vontak le az általa követendo anglofil politikára nézve, amibol következett volna az alkotmányosság fokozott tisztelete is, minden jel szerint ab ovo tévedésben éltek. Mint láttuk, Imrédy anti-szemita velleitása már 1937-ben materializálódott, amennyiben e politika egyik kezdeményezoeként és kidolgozójaként lépett fel. Miniszterelnöki tevékenységét 1938. május és szeptember között egyfelol a szociális törvényhozás Folytatása, másfelol a rend megszilárdítására irányuló korlátozó törvények, intézkedések hozatala, és végül a nyilas randalírozás megfékezése jellemezte, és az egész ido-szakaszra rányomta bélyegét a Budapesten megtartott 34. Nemzetközi eucharisz-tikus Kongresszus és a Szent István-év, amelynek fo ünnepségeire augusztusban került sor." (Ormos, 1998.) Viszonya a szélsojobbhoz A legfontosabb azonban az volt, hogy Imrédy határozottabban lépjen fel a nyilasokkal szemben és ragaszkodjon az alkotmányos parlamentáris kormányzathoz. A miniszterelnök nem is késlekedett. Ismét letartóztatták, és most már háromévi fegyházra ítélték Szálasít. Az 1938. május 29-i kormányrendelet a közalkalmazottaknak megtiltotta, hogy akár a nyilas, akár a szociáldemokrata párt tagjai legyenek. Az is kétségtelen azonban, hogy Imrédy egy évet sem kitevo miniszterelnöki muködése alatt számos olyan törvényt alkottak meg, amelyek mind a kormányzati rendszert, mind a szociális jogokat alaposan átalakították. Május végén az országgyulés elfogadta az elso zsidótörvényt. Az 1938:XV. tc. "a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról" kimondta, hogy zsidó az, aki izraelita vallású, és 1919. augusztus 1. után keresztelkedett ki. Szakított az állampolgári egyenloség elvével és az értelmiségi, szabadfoglalkozású pályákon korlátozta a zsidók jogait: a sajtó-, ügyvédi, mérnöki és orvosi kamara tagjainak, valamint az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20 százaléka lehetett zsidó. A kormány szinte másnap hozzálátott a második zsidótörvény kidolgozásához. Még Darányi vitte keresztül az új választójogi törvényt, amelyet az Imrédy-kormány elso napjaiban hirdettek ki. Az 1938:XIX. tc. igencsak bonyolult szisztémát jelentett, de a lényeg az volt, hogy ismét általánosan titkossá tette a választást. A lajstromos és egyéni választás kombinációjával elnyerheto mandátumok - a szisztémából adódóan - a többségi pártok pozícióját erosítették. Tovább emelték a muveltségi és a vagyoni cenzust, amivel a választópolgárok megbízhatóságát akarták garantálni. Az új törvény következtében a korábbihoz képest mintegy 300 000 fovel csökkent a választópolgárok száma. A szélsojobboldal nyíltan meghirdetett célját, a hatalomátvételt a kormányzat több törvényi intézkedéssel igyekezett akadályozni. Ezek lehetové tették számos egyesület feloszlatását, újságok, folyóiratok betiltását, gyulések, szervezkedések megakadályozását.Imrédy keresztény szociális meggyozodésébol fakadóan nemcsak hatékonyan támogatta az ilyen mentalitású társadalmi mozgalmakat (mint pl. a KALOT, EMSZO és Hivatásszervezet), hanem a törvényhozásban is a szociális gondolat jegyében születtek olyan jogszabályok, amelyek végrehajtásuk esetén kelloen kifoghatták a szelet a nyilas demagógia vitorláiból. Kétségtelen, hogy a szociálpolitikai törekvések találkozva a nemzeti sérelem elso orvoslásával - a felvidéki revízióval - a lakosság hatalom iránti bizalmát erosít(het)ték. A különbözo szociális törvények nyomán 1938-ban bevezették az iparban, kereskedelemben és a bányászatban-kohászatban dolgozók családi pótlékát, gyermekenként 14 éves korig havi öt pengot, amit a munkáltató fizetett. Javult a közszolgálati alkalmazottak fizetése és a nyugdíjak értéke. A gazdasági konjunktúra nagyrészt megszüntette a munkanélküliséget, a keresetek vásárlóértéke emelkedett. Kísérlet a diktatúrára A diplomáciai sikerek és a látványos német törekvések hatására Imrédy indíttatva érezte magát, hogy változtasson addigi politikáján, és megkísérelje a diktatórikus kormányzást. 1938 szeptember elején Kaposvárott mondott beszédében hirdette meg az új "csodás forradalmat", a diktatúra irányába tett fordulatot. Megígérte a földkérdés megoldását, a telepítés felgyorsítását, amivel a parasztságot akarta megnyerni. A munkásság helyzetének javítását az olasz mintára szervezendo munkakamarák felállításával látta lehetségesnek. Nemcsak megígérte az elso zsidótörvény szigorú végrehajtását, hanem bejelentette az ennél messzebb meno új zsidótörvény kidolgozását is. Míg elodei, elsosorban Gömbös "csak" reformokról beszéltek, addig Imrédy már Mussolini és Hitler példájára "forradalmat" emlegetett. A radikális változások azonban csak antiparlamentáris úton voltak lehetségesek. Ilyen széles köru felhatalmazási törvényt azonban a parlament nem támogatott, mert ott még mindig a konzervatív elemek voltak többségben. Imrédy fordulata így végül is a hatalomgyakorlás addig jól muködo struktúráját: a kormányzó-a kormány-a parlament összhangját veszélyeztette. Csak ez teszi érthetové, hogy az elso bécsi döntés sikerét élvezo miniszterelnököt - a rendszer történetében egyedülálló módon - a parlament megbuktatta. A kormányon belül sem talált osztatlan támogatásra Imrédy "forradalma", a politikai pártok között pedig ismét aktivizálódott az alkotmányvédo front a szociáldemokratáktól a legitimistákig bezárólag. Ám a kormányt csak úgy lehetett megbuktatni, ha maga a kormánypárt vagy annak egy része az ellenzék mellé áll. 1938 november végén ez történt: 62 képviselo kilépett a kormánypártból, és az ellenzékkel összefogva, 115:94 arányban leszavazták Imrédy javaslatát a házszabály módosításáról. Ez maga volt a szenzáció: parlamentáris úton megbukott a miniszterelnök! Az alkotmányos szabályok értelmében Imrédy azonnal benyújtotta lemondását a kormányzónak. Ekkor derült ki azonban, hogy a parlamentarizmus így mégsem muködik. Horthy és tanácsadói úgy látták, hogy az Imrédyvel szemben létrejött "koalíció" hatalomra engedése éppúgy kikezdené a rendszert, mint a diktatúra. Így azután hiába volt a kormánypártiak lázadása, Horthy nem fogadta el Imrédy lemondását, hanem ismét kinevezte miniszterelnöknek. A helyzet ezzel azonban nem oldódott meg, hiszen parlamenti kisebbséggel a háta mögött sokáig nem maradhatott a helyén a kormány. Eközben pedig tovább folytatódott a közélet jobbratolódása, amelyet tovább erosített a Volksbund szabad muködésének külpolitikai okokból kényszeru engedélyezése. A másik lépés pedig a hatalmon levok közötti feszültségeket élezte ki. Imrédy még miniszterelnökként, 1939. január elején a Vigadóban új pártot, pontosabban mozgalmat indított útjára: a Magyar Élet Mozgalmat, amelynek jelvénye a csodaszarvas, emblémája a halálfej, jelszava az "osi magyar földön új magyar élet" volt. A szakirodalomban "úri fasiszta"-ként jellemzett Imrédy-féle mozgalom már nemcsak szándékaiban, hanem attribútumaival is nyíltan a fasiszta típusú diktatúrát jelenítette meg, sajátos "magyar" színezettel. A parancsuralom megteremtésében Imrédy a szalonképes szélsojobboldali csoportokat akarta összefogni, mintegy versenyre kelve a nyilasokkal. Bukása A nácik sikereitol és önmaga hangjától megrészegült Imrédytol a kormányzó mielobb szabadulni kívánt. Ebben a szándékában a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék egyaránt támogatta. Végül is a sokat tapasztalt Bethlen gróf közremuködésével "oldódott meg" a miniszterelnök menesztése. Az Imrédy zsidó származását bizonyító, hiteles okmányokat a liberális Rassay Károly és a legitimista gróf Sigray Antal ásatták elo és juttatták el Bethlenhez. Az egyik dédszülo zsidó voltát bizonyító anyakönyvi kivonatot Bethlen azonnal a kormányzóhoz vitte: így készen állt a németek által nem kifogásolható "kello ok" Imrédy menesztésére. A saját csapdájába esett miniszterelnöknek immár végleg távoznia kellett.